Elkezdtem végre a decemberi albumom, ami nagy szó, tekintve hogy még karácsonykor sem jött meg a karácsonyi hangulatom... valahogy semmi kedvem nem volt elkezdeni, pedig már van fotónyomtatóm is, meg minden.. na mindegy, pár napja végre nekikezdtem, és csináltam is vagy 10 oldalt :) Szóval mivel nem tudom, milyen ütemben fogok haladni, és mert már erről is elég sok a fotóm, úgy döntöttem, megosztani is részletekben fogom - ahogyan haladok vele, folyamatosan.
Az alapkoncepcióm, hogy varrok és pacázok. Ez most a két legnagyobb szerelem, no meg így adok némi egységességet az egésznek :) Az albumom borítója még november végén elkészült, azt is ad-hoc jelleggel készítettem, egyszer csak megszállt az ihlet. Edina albumjából maradt még textilem, úgyhogy azzal vontam be a vastag kartont amit még Edit anyák napi tanfolyami eszköztárából mentettem... :) Tudtam én, hogy sokszor fog ez még jól jönni! A borítón a már említetteknek megfelelően varrtam és pacáztam, gessoztam, hődomborítottam, sőt, még újra is hasznosítottam: a Juditnak elkezdett - de félbehagyott - könyves albumból kitépett lapok egyike is a borítón landolt, a kis karácsonyi bonbonjaimra szánt étcsoki imádni való, retro csomagolásával együtt :)
Az első két oldalam pedig szigorúan véve nem is decemberi, de mégis ide illik... advent első vasárnapján, november 30-án korizni mentünk Vikivel <3 A második kép alatti kihúzható komment kártyára majd megkérem, hogy írjon nekem ő valamit :) A kis szalagfityegőket Sipi egyik régebbi albumjáról lestem el ;) Ha netán idetévedne, remélem nem haragszik érte :)
A következő két oldalon a pesti karácsonyi kivilágítást örökítettem meg, egyrészt mert imádom, másrészt meg azért, mert ahogyan a képek készültek, az egy nagyon kedves emlék nekem... <3
A következő oldalpár Judit hatlaposának prototípusát örökíti meg, ami - bár felszeletelve nem volt hozzá szerencsém, csak a részeit kóstoltam elkészüléskor - szerintem isteni lett :) A karamellkrémmel kicsit talán túl óvatosan bántunk, így megmaradt egy csomó... Nórika nekiült enni kiskanállal. :D Amit ő meghagyott, nővérem betermelte. Hiába no, az alma, meg a fája :)
És az utolsó elkészült oldalam, Nóri tüneményes köntöséről... :) A kedvemért még a kapucnit is felvette, bár általában nagyon utálja, ha a fején van... :) De egyenesen zabálnivaló benne <3
