Viki 30

Sajnos a költözéssel együtt jár, hogy jelenleg nincs asztalom. Se dohányzó, se író, se étkező, így jobb híján maradtam a PL albumomnál - már amennyire van rá időm mostanság. Gyakorlatilag 1 szabad estém van egy héten, de nem bánom, mert nagyon sok mindent kapok most az élettől, amire már régóta vágytam; és boldogabb is vagyok, amióta újra Pesten élek. 

A lakás még sok-sok munka, mire igazán otthonos lesz - és ha a fene fenét eszik is, de lesz asztalom valahogyan -, de jött egy alkalom, amire MUSZÁJ volt újra elővennem a kedvenc scrapcuccaim, és alkotni. Ez pedig Viki barátnőm 30. születésnapja, amire azért már csak dukál egy saját készítésű képeslap :)

Kezdetnek fogtam egy akvarellpapírt, és levágtam belőle egy 13,4*13,4 cm-es négyzetet. Ezt lefestettem gessoval, majd rárajzoltam a szitakötőt (Vikinek van egy szitakötő fülbevalója, amit még tőlem kapott régebben, ez adta az ihletet). Ceruzával, majd alkoholos filccel. És itt jött a kedvenc részem: a pacsmagolás :) A legújabb kedvenc technikám szerint fogunk egy nejlonzacsit (matrica csomagolója volt, asszem, csak elraktam hogy ó lesz még valamire), nyomogatunk rá némi distress inket - én itt most türkizt és sárgát -, bevizezzük és egyszerűen végigkenjük a lapon. Szépen össze lehet folyatni, lesz sárga-türkiz-és még zöldes árnyalatunk is. Aztán hogy a kéknek még adjak egy kis erősítést, sötétkék és világoskék gelatoval is színeztem egy picit, ezt is szépen elkentem egy vizes ecsettel. Lusta voltam felkelni a hőlégfúvómért (értsd: gőzöm sincs, melyik dobozomban van), így megvártam, míg megszárad... addig levágtam egy 14*28 cm-s darabot a fekete fotókartonomból, ez lesz majd a "keret". Félbehajtottam, és a belső oldalára a Pentartos gesso (sűrűbb mint a művészboltos) használatával stencileztem egy darabot a pitypangos stencilemmel, ami így inkább tűzijáték-szerű lett, de egy szülinapnál szerintem még ez is passzol. :) Most ennek kellett száradni, így visszatértem a szitakötőmhöz. 

úgy döntöttem, hogy a kicsit csillogós hatást minimális füstfóliával akarom elérni, így maszatoltam belőle a szárnyakra és a papír két átellenes sarkába is - de ez utóbbi végül nem tetszett.. így oda repesztőfestéket kentem... át is üt, de mégsem feltűnően. Asszem, erre kéne mondanom, hogy direkt így akartam :D Természetesen fröcskölés nélkül is lehet élni, de minek? Így aztán még pöttyöztem is rá... aztán amikor a külső véleményezőm is közölte hogy "most már azért ne rakj rá semmit", akkor abbahagytam ;)

Amikor megszáradt, felragasztottam a fekete kartonomra, majd Sharpie-val beleírtam a kis szülinapi üdvözletet a belsejébe.

Gyanítom, az ünnepelt a mellékelt karkötőnek azért jobban örült, de remélem sikerült picit személyesebbé tennem neki az egészet ezzel az aprósággal mellé :) 

Boldog szülinapot Viki!!! <3

Snap album újratöltve

Szóóóval az úúgy vooolt... :) Hogy kicsit besűrűsödött a nyár, meg úgy minden az életemben... nem igazán volt sem időm, sem helyem alkotni. De a 3 havi scrap-aszkéta életmód után nem bírtam, bevásároltam a scrapboltban... indult azzal, hogy kéne egy új snap album, mert az előző lassan betelik..folytatódott azzal, hogy pár matrica is kéne, meg dekorfólia, meg akkor már 3d ragasztópaszta, meg snap albumlapok... a végén elég nagy összeget hagytam Csabáéknál, de úgy vártam a csomagom, mint a kisgyerek a karácsonyt :) Nem kapkodta el a postás (ha macska lennék, kaparófának használnám a lábát), de 3 nappal később meg is érkezett a várva-várt csomag:

Egész nap simogattam, szagolgattam...beteges. Tudom. :D De annyira belelovalltam magam, hogy be is pótoltam némi elmaradásom, egészen pontosan júnuis 28-ig. Azzal telt be a régi album. :) És most már majd nekikezdhetek ennek a kiwizöld szépségnek <3

Addig is néhány fotó az elkészült oldalakról - nagyon sok lett, de mivel ez egy napló, nem tudok túl sok mindent megosztani... a lényeg, hogy jó visszaolvasni mik történtek ebben a fél évben, így azt hiszem, a scrapbooknak ez az ága végleg megfogott :)

Ami valamiért kimaradt... a széthúzós képeslap :)

Fogalmam sincs, miért nem raktam végül ki a blogra, pedig nagyon nagy sikere volt a címzettnél. A tarjáni tábor után egy közeli ismerősöm születésnapja volt, neki csináltam egy képeslapot azzal a technikával, amit az egyik lány alkalmazott a tábori fotócserés játékban az általa készített oldalon: a lényeg az volt, hogy a fotó alatt meg kellett húzni egy másik papírt, és még két kép bújt elő a fő fotó alól. Mindenki el volt ájulva tőle, én is :) Aztán elmesélte a facebookos csoportban, hogyan is csinálta, én pedig nem tudtam ellenállni és ilyen technikával készült az én képeslapom is :)

Mivel how its made fotókat nem készítettem, íme a video, ami alapján dolgoztam:

Az enyém pedig ilyen lett (nézzétek el, hogy cuki nyomda híján kézzel rajzoltam a rókát és a nyuszitornyot is):

ScrapFeszt - avagy oldal egy profinak :)

Ahogy tavaly (meg talán régebben is, de azt nem tudom), úgy idén is megrendezésre került Tarjánban a SrapFESZT, ami nem a hagyományos értelemben vett tábor. 

Ebbe a táborba - kizárólag meghívásos alapon - azok a lányok szoktak menni, akik már kicsit régebb óta scrappelnek, már nem nagyon járnak el a "lelkes amatőrök" közé a tanfolyamokra - elvégre van, aki már 8-10 éve csinálja -, esetleg nem jutott el az idei 2 tábor egyikére sem, vagy csak szimplán van olyan szerencsés, mint én, hogy kezdő létére elhívták. :) Nagyon izgatott voltam, megtisztelő volt a lehetőség, és alig vártam, hogy tanulhassak tőlük  :)

Sajnos a költözés miatt kicsit összecsúszott a nyaram, most gőzerővel pakolok/szanálok/fejben rendezgetek és logisztikázok, így le kellett mondanom a részvételem - amit borzasztóan sajnáltam, de nagyon bízom benne, hogy talán jövőre is meghívnak. A fotócserés játékra viszont már azelőtt jelentkeztem, hogy le kellett volna mondanom a tábort, így mindenképpen el akartam készíteni :) Veka fotóját kaptam, ami egyrészt nagyon tetszett - jó színek vannak, nem fogok szenvedni vele, hogy semmi nem illik hozzá - , másrészt kicsit meg is ijedtem, elvégre elég nehéz olyasvalakinek oldalt csinálni, akinek már akkor követtem a blogját, amikor még papírhoz sem nyúltam soha... röviden tömören be voltam sz@rva, na. :D A nyomtatóm is épp most sztrájkolt - manapság nem vagyok a gépek barátja -, kifogyott a patronom, így Flóra mentett meg és nyomtatta ki nekem a fotót - színesben. Sajnos ez nem passzolt annyira az elkészült oldalamhoz, így megoldottam, hogy fekete-fehérben is meglegyen a kép - íííígy már tetszett!!!

A tábor előtti este leültem, hogy a sok-sok inspiráció gyűjtése után végre TÉNYLEG nekikezdjek az oldalnak. A választott liftelendő oldal végül ez volt: 

Aztán persze az előkészületeknél szembesültem az első akadállyal: elfogyott a fehér alapkartonom... sírni tudtam volna :/ Aztán tök véletlen a több tonna papírom közt találtam egyet, ami fehér, fekete pöttyökkel... na de ezen nagyjából lehet ugye segíteni, gyorsan maszkoló szalaggal rögzítettem a papírom (így nem kunkorodik fel ANNYIRA), lekentem gessoval az egészet, így már csak átsejlik rajta a sok-sok pötty :) Problem solved. Jöhetnek a színek: az eredetin szerintem víz- vagy anilinfestékkel készültek a pacák, de én lusta voltam külön vizet vinni az asztalhoz - igen, MINDIG elfelejtem...-, így inkább előkaptam a kis distress párnáim (narancs, citrom, kék, rózsaszín), nyomkodtam velük párat egy kis nejlonra (asszem valamelyik stencil csomagolása lehetett), besprickoltam vízzel a gessozott oldalam, és belenyomkodtam a tintás fóliát. Tökjó hatása lett! Hőlégfúvóval még kergettem kicsit a vizes tintát, végül ilyen lett (nem ilyen sárga, csak este ilyenek a fények...):

Ezt követően - szintén gessoval - stencileztem a papírra, jobb felülre kis háromszögeket (utólag belegondolva jobb lett volna csak ennél maradni, de TeaBogi oldalain is olyan szépek a különbözőek...), bal alulra pedig levélmintákat. Sajnos ez utóbbi kissé elfolyt, de összességében mégis tetszett a hatása. :) Eztán kicsit bélyegeztem is, majd jött a neheze: réétegezzünk! Na, ebben még mindig nem vagyok valami profi. De hát mi másra valóak az elrakott papírfecnik, mint arra, hogy ilyenkor jól elhasználjuk őket: a kedvenc maradékjaimból válogatva (pár óra alatt, de psszt) végül sikerült összelegozni a kép alatti rétegzést. Ilyenkor jön a neheze, fel kéne ragasztani. :D Fotóz, majd fotó alapján ragasztgat. Nem lett ugyanolyan, de nekem bejön. :) A kép maga kapott egy kis fehér keretet, a rétegzés után/közben odabiggyesztettem a kedvenc I AM készletemből a 3 kis tollat - nem, ezek sajnos nem kivágatok, egy PL kártyát szentségtelenítettem meg és használtam erre a célra -, plusz itt is felhasználtam a SF KIT klub díszítőelemeit. Végül picit pacáztam, írtam, firkálgattam... és végülis késznek nyilvánítottam. Íme. :)

Péntek este leugrottam a lányokhoz, hogy levigyem az oldalt, és a legnagyobb elismerés volt, hogy Vekának tetszett az oldal. :) Megnyugodtam, így (bár nehezen hagytam ott őket) indultam is vissza Budapestre. :)

Amiket felhasználtam: 

- Gesso

- Distress inkek (http://scrapfellow.com/product/distress-tinta/distress-ink-mini-tintaparna-1/)

- Fekete alkoholos filc

- SF bélyegző - virág (SF KIT Klub júniusi készlet)

- ScrapTábor chipi (NCsD, Szedresi táborban kapott ajándékcsomagjából)

- SF címkék (júniusi KIT klub)

- Fehér cérna

- Fekete mist (Pentart)

- Maradék papírok

- Újságmintás bélyegző (http://krokihobby.hu/termekek/szilikon_nyomda_wall_street_journal_57cm)

- Pauszpapír

- Epoxy pöttyök (http://www.scrapbolt.hu/product_info.php/products_id/16931)

Nyári bakancslista

Gyerekkorban a nyár egy olyan tökéletes és boldog időszak volt, amikor igazán semmire sem volt gondunk. Nem kellett tanulni, nem kellett iskolába/óvodába menni, nem kellett korán kelni, meleg volt, sütött a nap és az a 3 hónap csak a miénk volt! Amióta dolgozom, nagyon hiányoznak a gyerekkori nyarak, bár már jóval korábban – kb középiskola környékén – észrevettem, hogy olyan, mintha sokkal rövidebbek lennének a nyári szünetek… Nem tudom, ki hogy van vele, de ahogy öregedtem, a végtelennek tűnő nyár egyre rövidebb lett.

Amikor kézhez kaptam a scrapfellow csomagját, valahogy a régi gyerekkori nyarak jutottak eszembe... hihetetlenül inspiráló volt, az egész készletből áradt a meleg, a napsütés, a vidámság, a bohóckodás, a mosolygós, kiskori érzések... Éppen ezért összeállítottam egy kis bakancslistát erre a nyárra (ami amúgy egész véletlen épp egy kihívás is volt a Scrapbookosok csoportban is, ugyanis Flóra a maga 25-ös listájával mindenkit lázba hozott egy hasonló elkészítésére), amit továbbfejlesztettem arra, hogy gyerekkoromban mi tette igazivá a nyarakat... 25 apróság, amit ezen a nyáron MINDENKÉPP szeretnék újra megvalósítani, hogy ha csak zanzásítva is (nagyjából 2 hetem lesz majd szabad), de visszahozzam azokat a programokat, amiktől a nyár nagybetűs NYÁR lett; amikor pedig beköszönt az ősz (hopp, be is borult az ég erre a szomorú gondolatra), ezeket az élményeket albumba is szeretném rendezni :) 

Bakancslistám alapjaként a kedvenc papírom használtam a júniusi készletből (asszem, ezennel végleg eldőlt bennem, hogy a KIT Klub KELL!), ami a csíkos - oldalt rózsaszín-sárga mintás lett. Erre aztán rávarrtam még másik három papírból egyet-egyet, ügyelve arra, hogy a rózsaszínes- sárgás-kékes vonalat tartsam, ami az alappapírban megjelenik. Színesre szerettem volna, mert a nyár számomra mindig egy csodálatos szín kavalkád. :)

Az írógépem egy ideig sztrájkolt, de szerencsére erre az oldalra ő is kedvet kapott, így a listám azzal írtam meg, majd pontonként ragasztottam fel kis csíkokban, így az alatta lévő papír sem tűnt el teljesen. Beleszerettem a finom pihe-puha sárga szalagba, így az került a szöveg mellé függőlegesen, illetve ebből kötöttem egy kis masnit is alulra. A masni viszont magányosnak tűnt, szóval köré kezdtem pakolgatni a díszítőelemeket... odapróbálgattam őket, ami tetszett, az maradt :) A citromos pausz az egyik nagy kedvencem, de mivel túlságosan átütött rajta a csíkos papír, így fehér alapkartonra ragasztottam media glue-val, és úgy raktam az oldalra. az egész citromot 3D ragasztókockával tettem rá, hogy kicsit kiemelkedjen a síkból. Erre jött a sok-sok kedvenc öntapadós chipboard és címke, amiből alig győztem válogatni, rengeteg illett volna ide!! A varrásból megmaradt cérnából itt-ott tettem a díszítés alá is, illetve a kedvenceim - a szóbélyegzők - is kaptak egy kis szerepet. Először aggódtam, hogy az amúgy is feliratos oldalra nem illenek majd a címkék és a feliratos díszek, de összességében mégis tetszik az egész :)

A legvégén még pacáztam is itt-ott (nem is én lennék, ha nem), és végül késznek nyilvánítottam... sajnos a ScrapFellow kreatív csapatába nem kerültem be, de talán ez most így is volt jól. A költözés és egyéb hercehurcáim miatt amúgy sem tudtam volna most még teljes gőzzel benne lenni, így remélem, lesz majd még alkalmam máskor is jelentkezni. Addig is, a kész oldal:

Home is where the heart is

Ezt a képet ajándékba csináltam. Semmi flancolást nem akartam, elvégre nem lánynak szántam, a fiúk meg nem szokták szeretni a csicsás dolgokat :) 

Lakásavató ajándékba szántam, de még mivel nincs meg a tökéletes lakás, ez amolyan löket akart lenni, mert a címzett már kezd kicsit belefáradni a keresgélésbe - ezt átérzem. Nagyon nehéz jó lakást találni, de hiszek benne, hogy ott az otthonod, ahol a szíved. Tehát ha belépsz, tudni fogod, hogy IGEN, ez az... 

Szóval maradva az egyszerűségnél, egy pinteresten talált kép alapján ceruzával halványan megrajzoltam három házikót az A4-es akvarellpapíromon. Ezt utána gelatos-zal festettem ki őket, halványan, vizesen, így sokkal kellemesebb színvilágot kaptam. Amikor a házikók elkészültek, fogtam egy söralátét kartont, és kivágtam egy olyan hosszú címkének való csíkot, hogy a házikókon kétoldalt picit túllógjon. A vastagság megvallom őszintén, szemmértékre sikerült, ahogy tetszett. Ezt a kis kartoncsíkot alkoholos filccel (M, mert mazochista nem vagyok, de azért ezzel is lehet szöszölni) beszíneztem feketére, a végére ráhajtottam egy feliratos papírfecniből egy kis darabot, aminek a végét kisollóval mintásra vágtam (ez se lett szimmetrikus, de nekem pont így tetszett), és a Crop-a-dile-ommal megszegecseltem. Az arany ment hozzá. Meg a kenderzsineg. :) Ezután betűmatricákból kiraktam a HOME feliratot - E-m nem lévén (ebből amúgy jóval több kéne minden betűkészletbe, hallatlan) egy 3-ast használtam fel erre a célra, de így talán még egyedibb is lett; és a legvégén alkoholos filccel írtam rá a maradék feliratot. Kész. Semmi fakszni, egyszerű, minimal. Ezzel mondjuk még erősen barátkoznom kell, mert állandóan az volt az érzésem, hogy valami hiányzik róla :) 

Ezután az utolsó lépés volt hátra, elvittem a szomszéd képkeretezőhöz, aki csodás fekete keretet és egy kis bézses körítést adott neki. Így már nem is tűnt hiányosnak ;)

ÉÉÉS ami a lényeg: a címzettnek is tetszett. Legalábbis azt mondta. :)

Kép nélküli oldal...

A scrapbolt júniusi kihívása most az volt, hogy olyan oldalt kellett készíteni, amin a szöveg van a középpontban, és semmiféle kép, rajz...stb., nem lehet rajta. Először kicsit megijedtem, mert bár csináltam hasonlót, most nem jött az ihlet... már épp kezdtem elengedni ezt a hónapot, hogy akkor nem nevezek, aztán egy kedves Barátom átküldte az egyik versét. Megtetszett... oldalért kiáltott. :)

És csak úgy jött. Nem agyaltam rajta, csak csináltam. Sajnos bedöglött az írógépem - mikor, ha nem most...? Szóval kénytelen voltam kézzel írni... aztán gessoztam az alapot, erre jött a gelato, próbáltam naplementét csinálni (átjött?), erre aztán repesztőpasztával jött a háromszöges stencil (végre megtaláltam, már fél éve kerestem...),  némi arany glitterpaszta, a pecsétek, a kaparós matrica... és a legnehezebb része: a rétegzés (remélem azért már jobb, mint eddig, bár talán még mindig túl szabályos...). Mindenképp ezt akartam, mert ez egyrészt nehezen megy és próbálok a komfortzónámon kívül alkotni, másrészt meg mert ez a vers is számomra többrétegű. Elsőre szép. Aztán inkább szomorú... de végül, mint a legtöbb jó versnél, ezt is tudtam kicsit magamra vonatkoztatva értelmezni. :) Megmaradt még egy NCsD drótszívem, szóval az is rákerült, számomra így lett teljes a kép.

És bár megint nem nyertem meg a kihívást, nekem mégis egy szeretem-oldal lett. Főleg, mert a vers írójának is annyira tetszett, hogy én még így pasit nem "láttam" meghatódni. (csak chat-en beszéltük meg, de az ilyen reakciókért éri meg igazán alkotni) :)

Fekete, fehér, igen, nem :)

A scrapbolt.hu mostanában hirdet meg havi kihívásokat. Tök jó, egyre több ilyen van! :) Ezen is lehet persze nyerni, de abban a rengeteg csodálatos beérkezett pályamű miatt nemigen reménykedem, így nekem marad a nevezés öröme, és a tudat, hogy IDŐRE elkészültem a sajátommal :) Ééés végre közzé is tehetem itt ;)

Ebben a hónapban a kihívás lényege az volt, hogy egy 12"-es oldalon CSAK feketét, fehéret illetve +1 színt alkalmazzunk. Beleértve természetesen a fotót is. A fekete árnyalatai (így ugye a szürke) engedélyezettek, illetve a +1 szín minimálisan eltérő árnyalata is használható, a lényeg, hogy ha az ember rápillant, egyetlen színt lásson a feketén és fehéren kívül.

Nekem mostanában nagy dilinyóm a türkiz, így természetesen erre esett a választásom. Emellett most találtam rá Judit pici kori képére egy macival, ami akkor nagyobb volt, mint ő maga, pedig most már nem is látszik olyan hatalmasnak :) Most Norka szobáját őrzi, így ez a mackó már sok mindent látott az elmúlt lassan 35 évben. A fotó kissé viseltes, de ez akkori előhívás, és úgy gondoltam, így még jobban visszaadja az érzést, amit ez a kép kelt bennem... pedig én ekkor még nem is éltem :)

Az oldalt először gessoval alapoztam, majd türkiz és halványszürke gelatoval színeztem.került rá gessoval pillangós minta (stencil by NCsD), meg gyöngypasztával damaszk minta (szintén NCsD). :) 

Ezt követően bélyegeztem kicsit, majd felkerült a kép, a feliratok, a virág és a jobb felső sarokba a gyurmakeret (gelatoval szürkésítve picit), arra a minialbumhoz nem felhasznált, festett lepedőből kisizzixelt (hej, de szép szó ez) pillangó, és a mostani favoritom, heidi swapp "remember when" feliratú matricája. Nos, ez lett az én pályaművem, remélem, másoknak is fog tetszeni :) Én most nagyon szeretem! (Bár így utólag elnézve, fehér kreppapírból lehetett volna talán még a kép alá tenni egy kicsit de már mindegy :))

Inspirálódtam, avagy családi album ajándékba

Még nincs teljesen készen, de azért szeretnék picit eldicsekedni vele, mert nagyon szeretem... csinálni is, meg utána nézegetni is a végeredményt :)

Márti unokatesómék családi képeiből készítek albumot, mert amikor legutóbb náluk voltam, ő biztatott arra, hogy szerinte jól csinálom, és milyen nagyon tetszenek neki az alkotásaim. Meg mert nagyon szeretem őket :)

Az album ötletét alapvetően Bea adta, de ugyanezt már többen is feldolgozták... Válint Bea oldalán is volt egy ötlet még decemberben, stb, stb. Az alapötlet baromi egyszerű: fogj egy IKEA képkeretet, fesd le gessoval, majd színezd gelatoval és stencilezz rá... igen ám, de a fényes felületre először nem olyan könnyű felvinni a gessot, ugyanis az ecsettel folyton lehuzigáltam róla amit odakentem. Éppen ezért 2-3 rétegben kellett festenem, de azt kell mondjam, megérte. Sokkal mutatósabb, mint az eredeti fényes műanyag, és nem mellesleg belevisz az ember egy kis személyest :) Ezután következik a színezés - hogy ne legyen olyan homogén - gelatoval. Márti nagyon zöldes párti, plusz a családban egy fiú és egy lánygyerek van, így a rózsaszín speciel szóba sem jöhetett. A türkizes-mentás színvilág viszont határozottan uniszex, így emellett döntöttem. Elég egy egészen pici mennyiséget kenni belőle a sarokba, mert ha szétkeni az ember vízzel, nagyon szép átmenetes, pasztell színt kap. Ha valamiért mégis sok, zsepivel könnyedén vissza lehet szedni belőle, amíg még vizes. Van egy gyönyörű damask stencilem, de az valahogy sehogy sem mutatott volna a vékony kereten, így kis csillagokat tettem rá. És kész is volt az alap :)

ezután kell egy albumkarika - az enyém az otthon fellelhető legnagyobb méretű, mert szokás szerint képtelen vagyok leszűkíteni a fényképek számát, és most is 36 db került kinyomtatásra... egyelőre ebből 12-ből lett "oldal", de amint lesz egy kis időm csinálom a többit. jó eséllyel az összeset nem fogja elbírni majd a keret, ezért ami nem fér bele, azt egy külön kis albumban adom oda nekik - szintén karikán -, így arra és akkor cserélgetik, amelyikre és amikor csak szeretnék :) Plusz mindegyik kétoldalas, szóval akár 1 kártyát benne hagyva is mutatós lehet :)

Na de beszéljenek a többiről a fotók: 

Természetesen ez még azóta SINCS befejezve, de jövő hétvégéig muszáj lesz megcsinálni, mert végre megyünk Komáromba :)

Minialbum - bakancslista

Hosszú idő után végre újra eljutottam a pesti scrap-klubba...:) Nem bántam meg! Újfent kiderült, hogy sizzix nélkül lehet ugyan élni, csak nem érdemes. Ennek ellenére makacsul tartom magam hozzá, hogy nem fogok venni :) Azt hiszem, a végén inkább nem ennék, csak hogy újabb vágósablonokat vegyek hozzá :D

Ugyanígy rájöttem újfent, hogy a mixed media az én igazi kedvenc stílusom <3

Ez lett a klubnapi termék :)

A belsejében egy leporelló albumka kapott helyet, csupa-csupa megvalósítandó kívánságommal, amiket most nem fogok megosztani, mert akkor nem teljesülnek... :)